Pápai határozat
A Megszentelt Élet Intézményei
és az Apostoli Élet Társaságai
Kongregációja
Határozat
A “Betlehemről, Szűz Mária Mennybevételéről és Szent Brúnóról nevezett monasztikus Család” egy szerzetesi és egy szerzetesnői ágból áll. A két generális ház a Perugiai Érsekség illetve a Gubbiói Püspökség területén található, a két anyaház pedig Curriére-en-Chartreuse-ben a Grenoble-i Püspökségben. Ez a monasztikus Család 1950 november 1-én született abból a figyelmes, lelki hallgatásból mellyel néhány zarándok XII. Pius pápa hangját fogadta, midőn kinyilvánította az Egyház hitét Isten Anyjának testében és lelkében való felemeltetésében a legszentebb Szentháromság mérhetetlen fényének és szeretetének a közösségébe.
Ennek a monasztikus Családnak a tagjai arra kaptak hivatást, hogy egész életükön át hagyják magukat a földről az Atya dicsőségébe felemelkedett Krisztustól magához vonzani. Máriával együtt, aki Betlehemben világra szülte Emmánuelt, ott állt keresztje alatt, s végül mindörökre megdicsőíttetett, ezek a szerzetesek és szerzetesnők is arra hivatottak, hogy “Krisztussal rejtve maradjanak Istenben”. A monasztikus hagyomány szerint arra törekszenek, hogy a Szentlélektől beárnyékozva, a megfeszített és megdicsőült Jézussal, “szentül és szeplőtelenül a szeretetben” az Atya jelenlétében álljanak. Szűz Mária példáját követve, akit Fia fokozatosan az Atya szeretetének dicsőségébe vonzott, az emberi lét alázatos feltélei között úgy akarnak élni, hogy nap mint nap betöltsék az Atya akaratát, amint a mennyben, úgy a földön is.
Ezt a hivatást kapva a születő közösség tagjai kezdettől fogva elkötelezték magukat arra, hogy a megdicsőített Szűz Mária számára fenntartsák monasztikus Családjuk perjeli és alapítói címét és funkcióját, s hogy Családjuk kormányzását kizárólagosan az Atya minden akaratának Krisztussal és Máriával való koldulásában és megvalósításában gyakorolják.
Isten szavának kitartó hallgatására és a szív imájára szentelik magukat a magány és a csönd, a liturgikus és a testvéri közösség, valamint az engedelmesség és az alázatos munka életében. Hogy hűek legyenek ehhez a híváshoz, befogadják a keleti és nyugati monasztikus szerzetesi élet kettős hagyományát. Szent Brúnó követői, az ő atyaságában és életbölcsességében részesednek. Vele együtt az “Isteni Filozófia”, azaz Jézus, az Atya örök Bölcsességének iskolájába járnak. Az Úr eljöttét várva szent virrasztásban élnek.
Így tehát életük mindenestül az isteni szemlélődésre van rendelve, az isteni és az emberi személyek legnagyobb szeretetében. Minden erejükkel együttműködnek Istennek az összes szabad emberre vonatkozó terve megvalósulásában: hogy az ő életük hasonlatos legyen az isteni Személyek mérhetetlen fényű és szeretetű életéhez.
A szerzetesnők ága egyházmegyei jogon 1986. június 24-én, a szerzeteseké 1992. március 25-én lett elismerve.
Minthogy mára ez a monasztikus Család igen megnövekedett és több egyházmegyében is elterjedt,
Őszentsége, II. János Pál
a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának kedvező véleménye nyomán méltóztatott hozzájárulni ahhoz, hogy a szerzetesek perjele: Frére Patrick, a szerzetesnők perjelnője: Soeur Marie kérésére ez a monasztikus Család pápai jogú elismerést kapjon.
Ezen határozattal tehát ugyanaz a Kongregáció kinyilvánítja, hogy “Betlehemről, Szűz Mária Mennybevételéről és Szent Brúnóról nevezett monasztikus Család” egy szerzetesi és egy szerzetesnői ágból álló egyetlen pápai jogú szerzetesi intézmény, s mindenkinek mint ilyet kell elismernie. A szerzetesek ága klerikális.
A Tanács ezen felül elismeri és tíz évre “ad experimentum” sajátos jelleggel, specifikusan megerősíti a Konstitutio francia szövegének “nagy betűkkel szedett” bekezdéseit, melynek egy példányát levéltárában őrzi. A szöveg többi bekezdése általános elismerést nyer.
Minden ellentétes dologgal szemben.
Vatikán, 1998. Október 6., Szent Brúnó ünnepén
Eduardo Cardinal Martinez Somalo
Prefektus
Piergiorgio Silvano Nesti, C.P.
Titkár